Prédikáció: Amikor kimerültek vagyunk A férfi kijelenti: Fáradt vagyok, Istenem; fáradt vagyok, Istenem, és kimerült vagyok. (Péld 30:1)
Amikor azt hallod, hogy valaki azt mondja, hogy fáradt, vagy amikor valaki azt mondja neked: „Hű, de kimerültnek látszol”, itt az ideje megkérdezni Istentől: „Milyen fáradtságot tapasztalok, Uram?” A kimerültségünk konkrét formájának helyes diagnosztizálása kegyesen segít minket igazán és gyorsan a gyógyulás útjára lépni.
Megállás nélkül dolgoztál mostanában?
A fáradtság leggyakoribb formája semmit sem mond arról, amit gyermekkorunkban tapasztaltunk, vagy lelkünk lelki állapotáról. Azért fáradunk el, mert emberek vagyunk. A testünknek vannak korlátai. Jézus elfáradt az útjától, ezért leült pihenni egy kúthoz. (Ján 4:6) Ez csak azt jelenti, hogy a nap nagy részében talpon volt, és érezte a fájdalmat. Ez a fajta fáradtság gyógyírt talál, ha csak tartasz egy fizikai szünetet. Szükséged van egy szabadnapra, és ez rendszeres ritmusként van jelen a heti életedben. Isten gondoskodása a pihenőnapról a barátod. Szükséged van egy délutánra, hogy egy kútnál ülj, és pihentesd a lábad izmait és csontjait.
Ingerlékeny vagy, elhamarkodott döntéseket hozol, vagy mostanában kétségbeesett?
Három kísértésre figyelj, amikor elutasítod a fizikai pihenést, mint a mindennapi munkád rendszeres részét: ingerlékenység, azonnali cselekvés és kétségbeesés. Ézsau kimerült volt egy átlagos nap hosszú tevékenységeitől. A fáradtságtól ingerlékenyen úgy döntött, hogy feladja születési jogát, hogy azonnal enyhítse a fáradtságát. A fizikai fáradtság mindannyiunkat rossz döntéshozókká tesz. (1Móz 25:29-30) Illés kimerült a győztes és bátor szolgálat hatalmas időszakától. Kimerülten kezdte azt gondolni magáról, hogy magányosabb, mint amilyen valójában volt, és kevesebb jövője van, mint amennyije valójában volt. Nem volt szüksége több bibliatanulmányozásra, keményebb munkára vagy lelkipásztori tanácsadásra. Betegsége a fizikai fáradtság volt. Az orvosság az alvás, az étel, a több alvás, a több étel volt, és akkor újra hallhatta Isten suttogását. (1Királyok 19:4-18) Amikor Dávid kétszáz katonája már nem bírt továbbmenni, fizikai pihenőt adott nekik, míg ő és a többiek továbbmentek. Dávid ezután visszatért, hogy ismét kedvesen üdvözölje őket, ellentétben azokkal, akik megszégyenítették volna a fáradtakat. Ezekkel a megvető hangokkal ellentétben Dávid megáldotta a kimerülteket, és tisztelte őket népe között betöltött helyükért és szerepükért. (1Sám 30:21-25) Így szándékozik tenni az Úr velünk is.
Sok szomorú dologgal kellett mostanában szembenézned?
Jézus tanítványai néha a napi szokásos munka miatt alszanak (Lukács 9:32). Máskor azonban Jézus követői azért alszanak, mert a bánat kimeríti őket. (Lukács 22:45) Amikor fáradt vagy, vedd figyelembe az érzelmi trauma és a bánat mennyiségét, amivel mostanában szembesültél. Néha egy negyven órás hét nyolcvannak tűnhet a benne rejlő érzelmi energia mennyisége miatt. Szükség van a csúnya imára. A csúnya imák kiengedik a levegőt mindabból, ami aggaszt, fáj, fenyeget és nyugtalanít minket. (Jób 16:7; Zsolt 6:6; 69:3; Ézs 38:14; Sir 5:5) Ez a fajta ima nem néz ki és nem is hangzik szépen. A csúnya imák Jézus kegyes módjává válnak a bánat okozta fáradtság kezelésére. Álmos és fájdalmas társainkkal együtt mi is válaszolunk Jézusnak a csúnya imában való tanulóságára. (Lk 22:46)
Sok jót tettél mostanában elismerés nélkül?
Néha a jó dolgok ismételt megtétele furcsa módon reménytelenséget és türelmetlenséget hív maga után, hogy kikészítsen minket. A reménytelenség akkor jön, amikor úgy tűnik, hogy minden jó cselekedetünk nem kifizetődő, nem változtat meg dolgokat, nem tesz lehetővé minket vagy másokat a cél elérésében. A jó cselekedetnek elvileg máshová kellene vinnie minket, mint itt, és valami híresebbet tenni, mint ez. Elkezdjük azt gondolni: „mi értelme ennyi jót tenni?” A jutalom nem felel meg a befektetett munkának. Elkezdjük kételkedni a jó jövőben. Elképzeljük magunkat, hogy ugyanazokat a régi jó dolgokat tesszük, ugyanazon a régi helyen, vég nélkül és észrevétlenül. Úgy érezzük, feladnánk. Elfog minket az unalom a jó cselekvésében. (Gal 6:9) Máskor frusztráltak és türelmetlenek leszünk, mert ugyanazon régi ellentétek közepette kell jót tennünk. Azt akarjuk, hogy a dolgok megváltozzanak, hogy könnyebbek legyenek. Belefáradtunk abba, hogy ugyanazokkal a veszekedő emberekkel; ugyanazokkal a keserű feladatokkal kell foglalkoznunk. A türelem kitartást ad. A türelem elvesztése, a hosszú távú látásmód elvesztése kifáraszt minket. (Jel 2:3) A türelem és a remény arra emlékeztet minket, hogy nem arra használjuk Jézust, hogy máshová jussunk, mint ahol vagyunk. Hanem ahol vagyunk, ott van Ő is. Lelkének gyümölcse, ahol vagyunk, a mi szükségletünk.
Kezdtél már valami újat?
Néha egyszerűen azért vagyunk kimerültek, mert nem vagyunk hozzászokva ahhoz, amit tőlünk kérnek. Hozzászoktunk ahhoz, hogy egy mérföldet futunk. Most azt kérik tőlünk, hogy hármat fussanak, és a tüdőnknek és az izmainknak időre van szükségük, hogy utolérjék. Alázatosak vagyunk. (Jer 12:5) Időre van szükségünk. A szükséges növekedés mértéke folyamatos alázatra késztet minket, ami kihívást jelent számunkra. Jobban látjuk a bűneinket és érezzük a korlátainkat, mint szeretnénk. Belefáradtunk a növekedés iránti igényünkbe; belefáradtunk abba, hogy bocsánatot kérjünk, hogy mi legyünk azok, akiknek nincs mindenük a helyén.
