Prédikáció: Megbocsátás hetvenszer hétszer
1. A megbocsátás valóban keresztény erény.
Figyeljük meg Urunk ajkáról ezeket a szavakat:
„Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne ítéljetek el, és nem ítéltettek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lukács 6:37).
A hegyi beszédben Jézus nagyon világosan mondta:
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek, amikor vétkeznek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek, mennyei Atyátok sem bocsátja meg titeket.” (Máté 6:14-15).
Pál apostol kissé más keretbe helyezte a megbocsátást az Efézus 4:32-ben:
„Legyetek egymáshoz jóságosak és irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”

Nagyon hasonlót mondott a Kolossé 3:13-ban:
„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymás ellen minden panaszotokat. Bocsássatok meg, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek.”
Amikor Péter (egy olyan ember, aki tapasztalatból ismerte a megbocsátás értékét) megírta első levelét, így foglalta össze: „Mindenekelőtt egymást mélyen szeressétek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” Ez az 1Péter 4:8.
Van más módja is ennek a kifejezésnek, és ez a „Szeretet fejezetéből” származik – 1Korinthus 13. A legnagyobb erény leírásakor Pál kijelentette, hogy „a szeretet… nem tartja számon a vétkeket” (1Korinthus 13:5). Ez a kis kifejezés megérdemli a közelebbi vizsgálatot. Eugene Peterson (The Message) így mondja: „A szeretet… nem tartja számon mások bűneit.” A szeretet nem azért tartja számon, mert rossz a memóriája. Talál módot arra, hogy elfelejtse mások bűneit.
Végül, itt van a legnagyobb, legmélyebb állítás ebben a témában az egész Bibliában, a megbocsátás legfinomabb, legtisztább, legmagasabb példája. Amikor a kereszten függött, halálra ítélve gonosz emberek által, akik meggyilkolását tervezték, akik hazug tanúkat állítottak elő az elítélésére, miközben a szenvedését ünnepelni összegyűlt üvöltő tömeget szemlélte, Jézus, az Isten Fia, aki nem ismert bűnt, az egyetlen igazán ártatlan ember, aki valaha is ezen a bűnnel átkozott bolygón járt, halála pillanataiban olyan szavakat mondott, amelyek még ma is visszhangoznak az évszázadokon át: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Ez a 11 gyötrelmes szó elsöpri minden silány kifogásunkat. Feltárja szívünk kopárságát; lerántja a fátylat igazságtalan haragunkról, és megmutatja, ami valójában. Sokan azt mondjuk: „Bárcsak azok, akik megbántottak, mutatnának egy kis megbánást, egy kis szomorúságot, akkor talán megbocsátanék nekik.” De mivel ez ritkán történik meg, ezt ürügyként használjuk fel arra, hogy folytassuk keserűségünket, haragunkat és bosszúvágyunkat.

Gondoljunk Jézusra a kereszten. Senki sem tűnt nagyon sajnálkozónak. Miközben ezeket a szavakat mondta, a tömeg nevetett, gúnyolódott, éljenzett, gúnyolódott. Akik elhaladtak mellette, szidalmazták. Gúnyolták. „Ha te vagy Izrael királya, szállj le a keresztről, és mentsd meg magad.” Legyen ez világos. Amikor meghalt, azok, akik megölték, elégedettek voltak magukkal. Pilátus mosta meg a kezét az egész aljas ügytől. A zsidó vezetők vad, irracionális gyűlölettel gyűlölték. Boldogok voltak, hogy látták szenvedni és meghalni. A gonoszság lebegett a levegőben azon a napon. A sötétség erői elvégezték a dolgukat, és Isten Fia hamarosan a sírban lesz. Senki sem mondta: „Tévedtem. Ez egy tévedés. Milyen ostobák voltunk.” Mégis azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.”

Pontosan ezt kell mondanunk, ha Jézust akarjuk követni. Ezt kell mondanunk azoknak, akik szándékosan és ismételten bántanak minket. Ezt kell mondanunk azoknak, akik szándékosan támadnak minket. Ezt kell mondanunk azoknak, akik véletlenül és meggondolatlanul megbántanak minket. Ki kell mondanunk a hozzánk legközelebb állóknak, a férjünknek vagy feleségünknek, a gyermekeinknek, a szüleinknek, a barátainknak, a szomszédainknak, a testvéreinknek, a keresztény hittársainknak.

2. A megbocsátás részben azért nehéz, mert nem értjük meg rendesen.

Ezen a ponton el kell oszlatnunk a megbocsátással kapcsolatos néhány tévhitet. Bizonyos szempontból könnyebb megmondani, hogy mi nem a megbocsátás, mint azt, hogy mi az. Ezek a tévhitek azért fontosak, mert néha, amikor azt mondjuk, hogy nem tudunk vagy nem akarunk megbocsátani, valójában valami másról beszélünk, mint a bibliai megbocsátásról. Hadd soroljak fel néhány dolgot, amit a megbocsátás nem jelent:

Nem jelenti azt, hogy helyeseljük azt, amit valaki más tett.
Nem jelenti azt, hogy úgy teszünk, mintha a gonosz soha nem történt volna meg.
Nem jelenti azt, hogy mentségeket keresünk mások rossz viselkedésére.
Nem jelenti azt, hogy igazoljuk a gonoszt, hogy a bűn valahogy kevésbé legyen bűnös.
Nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a bántalmazást.
Nem jelenti azt, hogy tagadjuk, hogy mások ismételten megpróbáltak bántani minket.
Nem jelenti azt, hogy hagyjuk, hogy mások átgázoljanak rajtunk.
Ez nem azt jelenti, hogy megtagadjuk a vádemelést, ha bűncselekmény történt.

Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az elkövetett rosszat.
Ez nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha soha nem bántottak volna.
Ez nem azt jelenti, hogy vissza kell állítanunk a kapcsolatot a korábbi állapotba.
Ez nem azt jelenti, hogy újra a legjobb barátoknak kell lennünk.